2014. október 28., kedd

Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen

Fülszöveg:
Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?
Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel - egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet...


Véleményem:
Miután ennyire tetszett a Nyugalom tengere gondoltam megpróbálkozok egy másik rubin pöttyös és hasonlóan népszerű könyvel a Reménytelennel.
A borító alapján valamilyen szomorú végű történetre számítottam ehelyett kaptam egy tökéletes romantikus regényt.

Nem sok olyan könyv van amire azt mondhatom, hogy minden szereplőt kedveltem de ez olyan volt. Sky egy normális tinédzser aki nagyon durva dolgot élt át csak, hogy erről még ő se tud egészen addig amíg el nem kezdenek vissza térni az emlékei Holder miatt. Ezért nem is értettem miért bántják őt az iskola társai hisz nem ismerték semmit nem tudtak róla (de persze tudom, hogy manapság ez már nem számít akkor is bántanak ha jó vagy akár rossz vagy) Mivel ő el volt zárva mindentől már mint internet, telefon, tv nem tudta azt, hogy mi az az e-book olvasó vagy, hogy nem tudta kezelni a telefonját eléggé furcsa volt erről olvasni.
"– Te vettél nekem egy tévét? – meredek a dobozon lévő képre. 
Breckin nevetve rázza a fejét, és kikapja a kezemből. 
– Ez nem tévé, hanem e-book olvasó, te műszaki zseni! 
– Ó – mondom bizonytalanul. […] 
– Ugye, csak viccelsz? Tényleg nem láttál még ilyet? 
Vállat vonok. 
– Nekem még mindig egy kis tévének tűnik."

De talán pontosan ezért volt ő normálisabb mint a többiek. Szóval azt kell mondjam, hogy ő volt az eddig romantikus könyvek főhősei közül az a karakter aki nem nagyon csinált hülyeségeket ezért is kedveltem őt annyira.

Holder tényleg egy olyan fiú akinél kívánni jobbat sem lehetne (tudom mondtam már ezt másra is de akkor is :) Nem volt tökéletes neki is voltak hibái ő is hibázott követett el hülyeséget de pontosan ettől tűnt valódinak. Egy olyan srácnak akivel akár az utcán is összefuthatsz.(szó szerint:) Mindig ott állt Sky mellett és támogatta bármi is történjék.

"Elővesz egy kést, és fölszeleteli a paradicsomot. Még az is fantasztikus, ahogy a paradicsomot szeleteli, döbbenet. Létezik egyáltalán valami, amiben nem ennyire jó?"

Aztán ott volt még kedvenc szereplőm Six aki tényleg a leges legjobb barát akit csak találhat magának az ember. Annyira tetszett a személyisége az, hogy tényleg törődött Sky-al, vicces volt és feldobta a könyv hangulatát ezért is sajnáltam, hogy csak a könyv elején van benne mert én még szívesen olvastam volna róla.
Na meg Breckin aki szintén egy olyan szereplő volt akit csak is szeretni lehetett és nekem ő is kedvencem lett csak sajnos túl keveset szerepelt.

Imádom az olyan könyveket amelyeknek van valamilyen tanulsága vagy valamilyen komolyabb témával foglalkozik és elgondolkodtat. Az amit ez a könyv elmesélt egy eléggé durva családon belüli eset amely ha úgy alakul bárkivel megtörténhet. Én elborzadva olvastam ezeket az oldalakat és bevallom őszintén a végén már én is szívesen leütöttem volna az apját.

"Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész."

Egy szóval nagyon tetszett és biztos, hogy az író nő következő könyveinek is utána nézek.

Kedvenc karakter: Six, Breckin, Sky, Holder,
Kedvenc jelenet: -
Amit utáltam: -
Ajánlom: -
5/
♥♥♥♥

2014. október 21., kedd

Tavi Kata: Nyitótánc

Fülszöveg:
Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.
Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.
A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?
Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? Tényleg a tehetség számít?
Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? Van-e megbocsátás egy lánycsapatban?
Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.


Véleményem:
Ezután a sok fantasy könyv után szükségem volt egy kis egyszerű könnyű olvasmányra ezért is kezdtem neki a Tavi Kata: Nyitótánc című regényének.

Ha valaki esetleg nem tudná én is  Szjg (Szent Johanna gimi) fan vagyok ezért is minden olyan könyvnek ami a gimi kezdésről szól ráadásul még magyar író is írta elég negatívan állok hozzá. Hisz egyből azt gondolom, hogy na megint egy utánzat. De most komolyan nem akarok én senkit semmivel sem vádolni mivel eléggé különbözik a két könyv egymástól de mégsem tudtam eltekinteni az olyan  feltűnő hasonlóságoktól mint mondjuk a kicsit morc emó szerű padtárstól vagy éppen a Kingára hasonlító Jázmintól.

Viszont ha ettől eltekintettem és telesen semlegesen néztem a könyvre akkor egy nagyszerű történetet kaptunk. Bevallom imádom az ilyen fajta sztorikat hisz mindig mikor ilyet olvasok kicsit én is vissza megyek arra az időre mikor én kezdtem a gimit és eszembe jutnak, hogy én mit csináltam az  első nap mennyire féltem és izgultam..Örültem, hogy itt most nem egy átlagos gimiben vagyunk hanem olyanban ahol tánc, sport és képzőművészet órákra koncentrálnak jobban ettől lett más történet.

Nekem Lilla egy szimpatikus szereplő volt bár néha ő is elég idegesítően viselkedett. A Krisztiánnal való kapcsolata nekem nem tetszett ez pedig Krisztián miatt mivel nekem nem jött be! Pedig egy ilyen történetben nagyon is fontos a főszereplő fiú ugyanis ha az olvasónak nem tetszik nem tudja úgy bele élni magát a történetbe. Valahogy az egész gyerek úgy idegesített főleg mikor Dórikával volt és olyan csúnyán bánt Lillával. Mondjuk a veszekedéseikben mindketten hibásak voltak.

Viszont nagyon kedveltem Márkot és Kristófot akik a könyv legjobb szereplői voltak ezért is jobban örültem volna neki ha ők lesznek a főszereplők vagy legalább többet szerepelnek.
A táncos részeket egyszerűen imádtam de még jobb lett volna ha részletesebben is le lett volna írva ez a része. Ezért is remélem, hogy a következő részekből ebből is többet kapunk majd.

Flórán és ezen a Szabinás ügyön eléggé meg lepődtem nem hittem/hiszem, hogy ilyen durva dolgok
megtörténhetnek egy iskolában. Bár biztos vagyok benne sokkal rosszabb dolgok is történnek mint amit a tanárok vagy a szülők tudnak. Ezért is örültem annak, hogy egy ilyen dolog is belekerült a könyvbe.

Bevallom a könyv végére már nem utáltam annyira Krisztiánt sem és egyszerűen imádtam ahogy befejeződött a történet. Megint bebizonyosodott, hogy igenis vannak jó magyar írók és már várom, hogy olvashassam tovább Lilla és Duna-parti gimi tanulóinak kalandjait.

Kedvenc karakter: Lilla, Márk, Kristóf, Jázmin, Gréta,
Kedvenc jelenet: A tánc jelenetek és az a bizonyos talán csók(?)
Amit utáltam: -
Ajánlom: A tizenéves lányok biztos hogy szeretni fogják így azt mondom olvassák bátran nem fognak csalódni!
5/♥♥♥♥♥

2014. október 16., csütörtök

Rebecca Maizel: Végtelen napok

Fülszöveg:
Az egész történelem során nem találtam senkit, akit ennyire szerettem volna, mint téged senkit. 

Ezek voltak Rhode utolsó szavai hozzám. Az utolsó alkalom, amikor szerelmet vallott. Az utolsó alkalom, hogy láttam az arcát.
592 éve először újra lélegeztem. Kifekhettem a napra. Éreztem az ízeket. Rhode feláldozta magát, csak hogy én, Lenah Beaudonte, újra ember lehessek. Hogy képes legyek véget vetni a vérszomjas időknek. 
Sosem hittem volna, hogy egyszer majd újra szerelembe esem valakivel, aki nem Rhode. De Justin olyan vakmerő volt. Izgalmas. Gyönyörűbb, mint a legvadabb álmaim. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd újra tizenhat éves leszek ahogyan azt sem, hogy visszatér a múltam, és kísérteni kezd.


Véleményem:
Ki gondolta volna hogy én egyszer még vámpíros könyvet fogok olvasni? Hát én nem az biztos!

Esküszöm próbáltam pozitívan hozzá állni ehhez a könyvhöz de egyszerűen nem ment. Komolyan már pár oldal után kezdtem unni az egészet és rájöttem, hogy egy nagyon nehéz feladatra vállalkoztam ugyanis ezt elolvasni valami kín szenvedés volt.

Az 592 éves vámpír Lenah aki újra ember lesz és 16 éves ennek köszönhetően iskolába kell járnia valamint megismernie hogy milyen is ez a 21. századi világ. Ez még érdekes is lehetne csak, hogy az egész történet olyan lesz ettől mintha egy rossz tini filmbe csöppentünk volna ahova most érkezett új lány a suliba. Csak Lenah vissza emlékezései tették különlegessé egy kicsit a sztorit. Na meg persze aztán Vicken is rásegített erre.


Lenah bár 592 éves volt mégis úgy viselkedett mint egy hisztis kis csitri egy percig sem láttam hogy ennél több lenne. Akaratlanul is nekem róla a Vámpírnaplókból Elena jutott eszembe. (Ő is egy hisztis kis liba aki arra vár hogy más mentse meg közben meg kihasználja körülötte tébláboló fiúkat.) Azt hittem végre kapunk egy érett okos (mondjuk okosnak okos volt) szereplőt ehelyett csak egy kis libát kaptunk aki fut a suli legnépszerűbb fiúja után. (Hát mi ez kérem szépen?)

A többi szereplő közül egyedül Tony volt az akit megszerettem ő végre egy tök  normális srác volt ezért is bántott annyira az ahogy Lenah viselkedett vele és ami történt vele. Talán még Rhode -ot tudnám kiemelni aki szintén egy nagyon jó szereplő csak sajnos ő nem valami sokat szerepelt.

Maga a történet unalmas volt  és egyszerűen semmi nem történt benne csak annyiról olvashattunk ahogy Lenah egész végig szenved ami engem rohadtul nem tudott érdekelni. Aki vámpírokról szóló könyvet szeretne olvasni az ne ezt vegye meg ugyan is ebben max úgy 60-70 oldal talán amibe úgy jobban "szerepelnek".

A könyv végét már nagyon nehezen tudtam csak elolvasni és már csak röhögni tudtam az egész történeten.
1. Gyűlöltem, hogy itt már megint ilyen Jaj annyira szeretlek hogy meghalok érted nyáladzás volt!
2. Komolyan mi ez? Alkonyat? Elég fárasztó már!
3. Ennek még van két része! Na neee!

Szóval nem olyan sok könyv van amit én nem szeretek és ennyire kitud borítani de ez most elérte! Biztos vagyok abban, hogy nem fogom elolvasni a következő részeket még ha ezzel fel is rúgom azt a szabályomat, hogy nem hagyok félbe könyvet/sorozatot de nem hiszem, hogy kibírnék még egyszer ennyi tömény szenvedést.

Kedvenc karakter: Tony, Rhode
Kedvenc jelenet: -
Amit utáltam: Szó szerint az egész könyv!!
Ajánlom: Nem! Ne olvasd el csak is akkor ha Alkonyat vagy nagyon nagy vámpír fan vagy!
5/♥♥ (Szörnyű!)

2014. október 9., csütörtök

Útvesztő - A film

színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm, 113 perc, 2014 (16)

szereplő(k): 
Dylan O'Brien (Thomas)
Will Poulter (Gally)
Thomas Brodie-Sangster (Newt)
Kaya Scodelario (Teresa)
Patricia Clarkson (Ava Paige)
Jacob Latimore (Jeff)
Aml Ameen (Alby)
Ki Hong Lee (Minho)


Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni.



Véleményem:
Tudom ez most nem egy könyv de egy könyvből készült film  így azt gondoltam itt a helye.
Annyira vártam ennek a könyvnek a filmadaptációját már a könyvet is imádtam és mikor meghallottam, hogy ebből film is készül már rohantam is a moziba, hogy láthassam. Nézzünk akkor egy kis élmény beszámolót.

Először is szerintem a könyv mindig jobb mint a film és itt se volt ez másképp. Sajnos azt kell, hogy mondjam csalódtam ebben a filmben mert nagyon sok részt kihagytak ráadásul elég unalmasan oldották meg a film végét. Szóval csak így néztem, hogy ez meg mi a sz*r? (már elnézést)
Az a legszörnyűbb mikor már várod, hogy megtörténjen az ami éppen következne a könyvben de csak azt látod, hogy egy hirtelen vágás és kihagyták a fél történetet. 
A siratók hát mit ne mondjak elég érdekesre sikerültek az biztos és undorítóra is!
De persze ettől eltérően izgalmas volt és nagyon jól megcsinálták az egészet csak hiányoztak belőle dolgok amik szerintem kellettek volna. (Viszont barátaim szerint akik nem olvasták a könyvet egy nagyon jó film. De mikor azt mondták rá olyan mint az Éhezők viadala azt hittem leütöm őket!)
Mellettem a moziba még meg is siratták Chuck halálát olyan meghatóra sikerült az a jelenet de ez inkább már a színészeknek volt köszönhető.

Apropó színészek!
A szereplő választás viszont tökéletes volt annyira a karakterhez hasonlító színészeket válogattak, hogy szinte olyan volt mintha a könyvben élő szereplők elevenednének meg hisz egy filmnek épp ez a lényege csak sajnos ezt nagyon sokszor elrontják. Thomas-t játszó színész (Dylan O'Brien) nagyon jól hozta a szerepét és a többiek is remek választás voltak.
Ja igen és + pont azért mert nem szinkronizálták le ugyanis szerintem eredetin sokkal jobb filmet nézni.

Na szóval nem nagyon (még egy nagyon ajjj) tudok én erről mit írni tetszett jó volt meg minden egyébb. Szerintem mindenkinek érdemes megnéznie ha teheti. Csak egyet kérek ne mondjátok rá, hogy olyan mint az Éhezők viadala mert esküszöm fejbe lövöm magam!!!!

2014. október 7., kedd

Beth Revis: Túl a végtelenen

Fülszöveg:
Mi kell ahhoz, hogy valaki életben maradhasson egy hazugsággal teli űrhajó fedélzetén?A tizenéves Amyt lefagyasztották, hogy az Isten Útja űrhajó fedélzetén évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait és az egész bolygóját, hogy a szüleivel együtt a Csillagközi Életbárka Program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri Földjén ébresztik fel a családot. Mielőtt azonban az Isten Útja célba érhetett volna, valami történt a lefagyasztott testeket őrző raktárban. Valaki titokzatos módon hozzányúlt a negyvenkettedik számú fagyasztótartályhoz és Amy kis híján meghalt, amikor erőszakosan kirángatták fagyott álmai közül. Ötven év magány vár rá. Ráadásul valaki meg akarta gyilkolni. A földi tizenéves egy különös, zárt világban találta magát. Az űrhajó fedélzetén minden értelmetlennek tűnik. Az Isten Útja 2312 utasa vakon hallgat zsarnoki, félelmetes vezetőjük szavára. A könyörtelen kiskirály lázadó utódját, Korost viszont valósággal lenyűgözte a lány. Az ifjú arra is szeretne rájönni, hogy alkalmas-e az űrhajó vezetésére. Amy annyira szeretne megbízni Korosban. De hát hogy a csudában bízhatna meg egy olyan fiúban, aki még sosem járt a hajó hideg, fém falain kívül?A kétségbeesett lány csak abban lehet biztos, hogy barátjával együtt halálos versenyfutás előtt állnak. Ki kell deríteniük az Isten Útja rejtett titkait, mielőtt újra lecsapna rá a gyilkos, aki már egyszer megpróbálta megölni.

Véleményem:
Te jó ég ennek a könyvnek már a fülszövege is kész regény. Na  mindegy szóval ezt a könyvet már régóta halogattam és most végre elértem odáig is, hogy elolvassam. Így most itt vagyok.

Bevallom én valami nagyon romantikus nagyon nyáladzós szerelmi történetre számítottam hisz a fülszöveg ígér itt mindent. De ehhez képest alig volt benne romantika így aki csak azért olvasná/nem olvasná el annak most szolok előre nincs benne egy csóknál több de ez egyáltalán nem volt baj.

Szóval ez a könyv megint egy különleges jövőt ír le csak, hogy most itt az űrben vagyunk egy űrhajó fedélzetén. Annyira érdekes volt erről olvasni ez az egész lefagyasztás dolog valamint, hogy egy űrhajón születni milyen. Úgy, hogy nem láttad még a Földet, nem érezted az esőt a bőrödön, nem tudod milyen az igazi friss levegő a kék ég  vagy nem láttál még zöld növényekkel benőtt erdőt. Ez a könyv rá ébresztett arra, hogy mennyi jó dolog is van a Földön. 
A történtet két nézőpontból követhetjük végig Amy és Koros a két főszereplőnknek köszönhetően. Bár Amy egy ideig le van fagyasztva így az ő oldaláról azt is meg figyelhetjük, hogy milyen épp tudattal mozdulatlanul feküdni éveken át és közben arra gondolni mi lett volna ha...? Koros annak ellenére, hogy csak 16 éves egy igazi vezető típus (mily meglepő) aki törődik az emberekkel. Bár ez az elején egyáltalán nem látszik rajta de aztán szép lassan ő is kezdd felnőni.  Mind a ketten nagyon jó karakterek és csak szeretni lehet őket. Mindkét oldalról izgalmas volt figyelni a történetet ugyan is Koros oldaláról jobban bele pillanthattunk az űrhajó titkaiba, életébe valamint ennek az egésznek a működésébe. Amy oldaláról pedig megtekinthettük, hogy milyen is ez egy olyan ember számára aki a Földön született és élt. Ezért is örültem annak, hogy az írónő így írta a könyvet.


A hajón született emberek olyanok lettek akár az állatok vagy egy jól beprogramozott robot. Úgy életek ahogy megmondták nekik nem úgy ahogy szerettek volna. Vajon "300" év alatt távol a Földtől az emberek tényleg ennyire elfajultak volna? Nagyon érdekesnek találtam ennek az egésznek a gondolatát. Persze aztán majd ez is kiderült, hogy miért történik!

Akiről még muszáj szót ejtenem az Harley annyira szerettem ezt a szereplőt egy olyan jó karakter volt ő volt az egyetlen aki egy kicsit feldobta ezt a depressziós légkört ami a könyvben uralkodott. Mégis pont őt kell eltüntetni ráadásul ilyen módon. Hát kiakadtam nem is kicsit.

A könyv végén egyáltalán nem lepődtem meg a történet mégis végig tele volt izgalmakkal. Egyedül azon lepődtem meg hogy kiderült Koros tette azt.........(amit nem árulok el) tényleg nem gondoltam volna. Úgy éreztem, hogy a vége felé már túlságosan is összecsapott volt a történet és mintha az író minél előbb leszerette volna már zárni ezért is kapott nálam egy mínusz pontot. Ennek ellenére nagyon tetszett a történet és pozitívan csalódtam benne. Bár sok kérdés nem maradta következő részre inkább csak abban a pár oldalban amit a következő részből kaptunk azon izgulhatunk. Ezért is várom már, hogy olvashassam végre.

Kedvenc karakter: Harley, Koros, Amy
Kedvenc jelenet: Amikor kiderült az igazi "járvány" története.
Amit utáltam: Harley eltűnése
Ajánlom: Akik vágynak egy különleges izgalmas könyvre.
5/♥♥♥♥