Az egész történelem során nem találtam senkit, akit ennyire szerettem volna, mint téged senkit.
Ezek voltak Rhode utolsó szavai hozzám. Az utolsó alkalom, amikor szerelmet vallott. Az utolsó alkalom, hogy láttam az arcát.
592 éve először újra lélegeztem. Kifekhettem a napra. Éreztem az ízeket. Rhode feláldozta magát, csak hogy én, Lenah Beaudonte, újra ember lehessek. Hogy képes legyek véget vetni a vérszomjas időknek.
Sosem hittem volna, hogy egyszer majd újra szerelembe esem valakivel, aki nem Rhode. De Justin olyan vakmerő volt. Izgalmas. Gyönyörűbb, mint a legvadabb álmaim. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd újra tizenhat éves leszek ahogyan azt sem, hogy visszatér a múltam, és kísérteni kezd.
Véleményem:
Ki gondolta volna hogy én egyszer még vámpíros könyvet fogok olvasni? Hát én nem az biztos!
Esküszöm próbáltam pozitívan hozzá állni ehhez a könyvhöz de egyszerűen nem ment. Komolyan már pár oldal után kezdtem unni az egészet és rájöttem, hogy egy nagyon nehéz feladatra vállalkoztam ugyanis ezt elolvasni valami kín szenvedés volt.
Az 592 éves vámpír Lenah aki újra ember lesz és 16 éves ennek köszönhetően iskolába kell járnia valamint megismernie hogy milyen is ez a 21. századi világ. Ez még érdekes is lehetne csak, hogy az egész történet olyan lesz ettől mintha egy rossz tini filmbe csöppentünk volna ahova most érkezett új lány a suliba. Csak Lenah vissza emlékezései tették különlegessé egy kicsit a sztorit. Na meg persze aztán Vicken is rásegített erre.
Lenah bár 592 éves volt mégis úgy viselkedett mint egy hisztis kis csitri egy percig sem láttam hogy ennél több lenne. Akaratlanul is nekem róla a Vámpírnaplókból Elena jutott eszembe.
A többi szereplő közül egyedül Tony volt az akit megszerettem ő végre egy tök normális srác volt ezért is bántott annyira az ahogy Lenah viselkedett vele és ami történt vele. Talán még Rhode -ot tudnám kiemelni aki szintén egy nagyon jó szereplő csak sajnos ő nem valami sokat szerepelt.
Maga a történet unalmas volt és egyszerűen semmi nem történt benne csak annyiról olvashattunk ahogy Lenah egész végig szenved ami engem rohadtul nem tudott érdekelni. Aki vámpírokról szóló könyvet szeretne olvasni az ne ezt vegye meg ugyan is ebben max úgy 60-70 oldal talán amibe úgy jobban "szerepelnek".
A könyv végét már nagyon nehezen tudtam csak elolvasni és már csak röhögni tudtam az egész történeten.
1. Gyűlöltem, hogy itt már megint ilyen Jaj annyira szeretlek hogy meghalok érted nyáladzás volt!
2. Komolyan mi ez? Alkonyat? Elég fárasztó már!
3. Ennek még van két része! Na neee!
Szóval nem olyan sok könyv van amit én nem szeretek és ennyire kitud borítani de ez most elérte! Biztos vagyok abban, hogy nem fogom elolvasni a következő részeket még ha ezzel fel is rúgom azt a szabályomat, hogy nem hagyok félbe könyvet/sorozatot de nem hiszem, hogy kibírnék még egyszer ennyi tömény szenvedést.
Kedvenc karakter: Tony, Rhode
Kedvenc jelenet: -
Amit utáltam: Szó szerint az egész könyv!!
Ajánlom: Nem! Ne olvasd el csak is akkor ha Alkonyat vagy nagyon nagy vámpír fan vagy!
5/♥♥ (Szörnyű!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése