Katja Millay: Nyugalom tengere

Fülszöveg:
A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Véleményem:

Ezt a könyvet nem akartam elolvasni, de mivel már nem tudtam mit is olvassak, gondoltam hozzá kezdek ehhez. Egyik barátnőmtől már hallottam róla hogy állítólag mennyire jó is így a hétvégén kölcsön kértem és neki kezdtem.

Ami meg fogott ebbe a könyvbe már az első fejezetnél az a történet elmesélési módja volt nem tudom, hogy miért hisz nincs benne semmi különleges, de mégis valahogy közelebb éreztem magamhoz a szereplőket tőle. A könyv komolyabb témával is foglalkozik és elgondolkodtat minket, de ennek ellenére ez még így is egy élvezhető szép szerelmi történet.

 

Nekem Nastya nagyon szimpatikus volt bár egy kicsit negatív a személyisége, de ez aztán Josh miatt megváltozik. Szerettem a beszólásait és kíváncsi voltam, hogy vajon mi változtathat meg ennyire egy teljesen normális lányt. Furcsa volt az elején hogy nem beszélt, de igazából nekem ez fel se tűnt az első pár fejezetig bár lehet ezt az írónő direkt csinálta így vagy csak én vagyok figyelmetlen. (Viszont ettől nem éreztem, hogy kevesebb lenne a történet.)

A történetet két szemszögből láthatjuk, aminek nagyon örültem, mert érdekes volt Josh oldaláról is nézni a dolgokat. Mindkét fiatalnak voltak problémái és ahhoz, hogy ezt le tudják küzdeni egymásra volt szükségük csak ezt még ők sem tudták.

Nagyon megkedveltem Drewet is még a kicsit seggfej természete ellen is. Viszont arra is rájöhetünk majd, hogy ő se olyan, mint amilyennek mutatja magát. Róla szívesen olvastam volna még többet is, mert annyira jó karakter, akit csak szeretni lehet.

„Varázslat és csodák nélküli világban élek. Olyan helyen, ahol nincsenek se látnokok, se alakváltók, se angyalok, és nem sietnek a megmentésemre természetfölötti erejű fiúk. Olyan helyen, ahol az emberek meghalnak, a zene szertefoszlik, és az élet nehéz. Olyan erősen szegez a földhöz a valóság súlya, hogy néha már azt sem értem, miként vagyok képes megemelni a lábam, és előrelépni.”

Örültem, hogy itt végre nem valami béna tini filmes szerelem volt a központban ahol meglátják egymást és már is halálosan szerelmesek mindketten. Nem, itt igazi szerelemről és érzelmekről volt szó. A könyv vége egyszerűen gyönyörű volt és bevallom őszintén szégyen nem szegény meg is könnyeztem egy kicsit.

Ez a történet úgy volt jó, ahogy volt pozitívan csalódtam benne és végül boldog voltam, hogy mégis úgy döntöttem elolvasom.

Kedvenc karakter: Nastya, Josh, Drew,

Kedvenc jelenet: -

Amit utáltam: Az amit Nastya tett Josh-al.

Ajánlom: Biztos vagyok abban, hogy ez a könyv mindenkinek el fogja, nyeri a tetszését.
5/ ♥♥♥♥♥ (Mostantól pontozva is lesznek a könyvek :)