Meg Cabot: Ébredés

Fülszöveg:
A tizenhét esztendős Pierce Oliviera tudta jól, ha elfogadja John Hayden szerelmét, mindörökre azon a helyen lesz kénytelen élni, amelytől mindig is a legjobban rettegett: az alvilágban. Megérte azonban az áldozat, hiszen immár örökké együtt lehet azzal a fiúval, akit szívéből szeret.

Ám boldogsága - és biztonsága - most nagy veszélybe kerül még a holtak birodalmában is, hiszen a Fúriák felfedezték, hogy John megszegte az alvilág egyik legszigorúbb törvényét: életre keltett egy emberi lelket.

Ha nem áll helyre ismét az egyensúly élet és halál között, a Fúriák haragja menthetetlenül elsöpri nem csupán az alvilágot, hanem Pierce egykori otthonát is a Földön... Csupán egy módon állhatják útját a pusztulásnak: valakinek meg kell halnia.

Véleményem:
Amikor elkezdtem ezt a sorozatot nem számítottam arra, hogy ennyire megfog tetszeni. Először is Meg Cabot írta és mi az ami legelőször eszünkbe jut ennek névnek az említésekor hát a Neveletlen hercegnő.
Így hát azt hittem ez is valamilyen romantikus tinis butaság és mikor elkezdtem az első részt teljesen le voltam döbbenve, hogy te jó ég ez nem is rossz sőt izgalmas a történet, jók a szereplők és van benne egy szívdöglesztő rossz fiú is aki szó szerint az alvilág ura.
Na pontosan ezért is vártam már a 3.részt, hogy végre megtudjam mi lesz a történet befejezése.

Olyan régen olvastam már az előző részét, hogy mikor újra belecsöppentem a történetbe azt se tudtam, hogy hol vagyok vagy, hogy kik ezek a szereplők egyáltalán. Ezért nagyon nehéz volt újra beleélni magam de aztán pár fejezet után már kezdtem rájönni mi, hogy is van és azt kell, hogy mondjam egy kicsikét csalódtam.

Az elején még izgalommal olvastam de aztán úgy éreztem kezd ellaposodni a történet és egyszerűen semmi nem történik csak várják, hogy megtörténjen a csoda. Ami persze nem fog és mire erre rájönnek az több fejezetig tart. Én meg csak így néztem, hogy még mindig csak ülnek egy szobába és arról tanakodnak mi legyen most közben pedig vígan teázgatnak(na ne már!)

Piercet pedig én nagyon szerettem az előző kötetekben mert bátor volt és talpraesett de itt mintha visszafele fejlődött volna. Ráadásul komolyan csak is úgy tudott közel kerülni Sethez ha lesmárolja ugyan mááár! Ha ott áll előttem az ellenségem az első dolog amire gondolok mikor megakarom sebezni, hogy megcsókolom, hogy milyen okosak vagyunk ugye(?)..........öhm hát nem!

Aztán ott volt még Alex akit szintén nagyon kedveltem de itt úgy viselkedett mint valami hisztis kis gyerek. Oké értem én, hogy dühös mert most jött vissza halálból de könyörgöm vannak fontosabb dolgok is az ő bosszúján kívül. Mondjuk az alvilág összeomlása........igen azt hiszem ez egy kicsit lényegesebb probléma.

Ott volt nekünk még John is aki annak ellenére, hogy a főszereplő volt nem tudta belopni magát a szívembe. Valahogy még ebben a részben is úgy éreztem, hogy még mindig nem ismerem őt olyan távolság tartónak tűnt a karaktere akit sose lehet kiismerni de persze ennek ellenére szerettem hisz ő mégis csak az alvilág "istene".

Ezeknek ellenére maga a történet valamint az egésznek az elgondolása nagyon jó volt! Minden szereplő szerethető volt (főleg John) tetszett az írásmód az írónő stílusa. Na és a befejezés(?) nekem tökéletes volt teljesen le lett zárva a történet volt benne izgalom egy nagy csata és happy end.......vagy nem?

Kedvenc karakter: John, Pierce (persze csak ha az egész sorozatot nézzük)
Kedvenc jelenet: John kiakadása a csók miatt. :)
Amit utáltam: -
Ajánlom: -

5/

♥♥♥♥