Lacey Weatherford: Crush-Bizsergés

Fülszöveg:
Cami Wimberley-nek van egy terve, és ebben a tervben nem jut hely a fiúknak – főleg minden idők legvadabb partiállatának, Hunter Wildernek nem, mindegy milyen jóképű és karizmatikus. Cami gyönyörű, végzős, elképesztően tehetséges, jó tanuló, s mindent megtesz azért, hogy bekerüljön álmai főiskolájára, musical színház szakra. Minden tökéletes.

Hunter Wilder nem akar barátnőt – attól most csak túl bonyolulttá válna az élete. Főleg Miss Jókislányt nem akarja, de akkor miért nem tudja levenni róla a szemét? Megpróbálja tartani tőle a három lépés távolságot, de a sors mintha a másik karjaiba taszítaná őket. Régóta nyilvánvaló mindenki számára, hogy tetszenek egymásnak.

Véleményem:

Bevallom őszintén ezt a könyvet  csak azért vettem meg mert a Könyvmolyképzőnél 2 könyvtől ingyenes a szállítás és mivel a fülszöveg alapján egy igazi jó kis romantikus könyvnek tűnt na meg a borító is rátett egy lapáttal így ezt rendeltem meg de valahogy nem nyerte el teljesen a tetszésemet.

Jó kezdéssel indult csak körülbelül már az első oldalon rájöttem ki is Hunter. Én ezt az írónő helyébe nem árultam volna el ilyen hamar. Bár az is igaz, hogy mivel 2 szemszögből követhetjük a sztorit vagyis Hunter oldaláról is így egy kicsit nehezebb volt ezt eltitkolni. De igazából bármennyire is tetszett nekem folyton csak a hibák jutnak eszembe amiket olvasás közben felfedeztem.

A szereplők jók voltak bár szinte csak 3 embert mondhatunk igazán annak Camit, Huntert és Clayt a többiek inkább csak olyan töltelék szereplők voltak, hogy kitöltsék az űrt és ez szerintem baj mert ettől nem tűnt olyan valósnak a történet. Mert a mellékszereplőknek is van életük de itt szinte semmit nem tudunk meg róluk így esélyünk sincs   arra, hogy akár megkedveljünk egyet is

Hunter és Cami kapcsolata nekem túl gyors volt. Tudom én, hogy mostanában már ez a szokás de valahogy nekem furcsa volt, hogy míg az elején Cami a kis ártatlan lány aki fél a csúnya gonosz farkastól a végén szinte meg már ő teperi le Huntert. (What? o.O) Na de mindegy ettől még nagyon szerettem az ő párosukat.

Viszont amilyen jó kezdéssel indult olyan unalmassá vált körülbelül a könyv felénél. Nem tehetek róla egyszerűen untam hisz semmi nem történik csak Cami és Hunter elszórakoznak egy kicsit amúgy meg egy helyben áll az egész történet. Arra pedig, hogy ki a fő gonosz szintén nagyon hamar rá lehetett jönni pedig szerintem jobb lett volna ha a végén derül ki, hogy legyen az olvasónak min meglepődnie de hát ha nem akkor nem.

Most lehet ezzel sok mindent elárulok könyvről (szóval csak akkor olvasd tovább ha biztos tudni akarod) nekem a Szerethetetlen című könyv jutott eszembe mert a történet sokban hasonló volt de ez szerintem nem volt olyan jó mint az.

A könyv végére hála az égnek megint kezdtek felpörögni a dolgok és amenyire untam annyira izgultam a végén, hogy most mi lesz. Szóval nem volt az a első látásra szerelem típusú könyv de jó volt és minden romantikus lelkű lánynak ajánlom biztos nem bánják meg.

Kedvenc karakter: Hunter

Kedvenc jelenet: A vége.

Amit utáltam: -

5/

♥♥♥

Molly Mcadams: Kétesélyes szerelem

Fülszöveg:
Az otthonról való elszakadás első éve tökéletesen alakul, de egy szenvedélytől fűtött hétvége mindent megváltoztat.
A tizennyolc éves Harper egész életét tengerészgyalogos apja szigorú felügyelete alatt töltötte, most azonban elérkezett az idő, amikor végre a saját életét élheti, és olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyekről korábban csak az apja egységében szolgáló újoncoktól hallott. Harper hatalmas reményekkel kezdi meg első évét a San Diego-i Állami Egyetemen.
Új lakótársának köszönhetően Harper hamar belecsöppen a bulik, a helyes pasik, a családi élet és a mindent elsöprő érzelmi viharok világába. A szíve csaknem kettészakad, amikor egyszerre szeret bele új barátjába, Brandonba és szobatársa bátyjába, Chase-be. Kemény külsejük és viharos múltjuk ellenére a fiúk imádják Harpert, és bármit megtennének érte - ha kell, félreállnak, csak hogy ő boldog legyen. 

Véleményem:
MIÉRT? Miért  is kezdtem hozzá ehhez a könyvhöz hisz látszik a borítóból, a fülszövegből, még a címből is,  hogy ez szerelmi háromszöges történet amit én gyűlölök. De úgy gondoltam, hogy biztos lesz egy kis nyáladzás egy kis huzavona sok-sok dráma és happy end. Na az biztos, hogy ezek közül mindegyikből volt benne bőven de annyira kiakadtam ezen a könyvön, hogy előre is elnézést kérek a csúnya szavakért. (Lesz benne spoiler-es értékelés is de azt majd jelezni fogom!)

Teljesen nyugodtan kezdtem hozzá már előre felkészülve arra amit kapni fogok. Az első 10-20 oldallal semmi gond nem volt jött a kis ártatlan fiús lány aki élete első buliján találkozott a szexi és bunkó Chase-el akiről kiderül, hogy szobatársnője bátya. Egyből elájul tőle és blablabla..... szokásos rossz fiú vs. jó kislány párosítás. Tökéletes - gondoltam én. Hát igen de ami ez után jön az valami kiborító és többször is úgy voltam vele falba verem a fejem vagy egyszerűen csak kidobom a kukába a könyvet! Innentől jön az hogy a mi kis Harper-ünk egy ideig Chase-ről álmodozik aztán meglássa Brandont és bumm máris meg van a szerelmi háromszögünk.

Harper egy akkora r*banc (már elnézést) komolyan amit ez leművel azzal a szegény két sráccal az undorító. Brandonnal vagyok  de közben Chase-el akarok dugni. Chase -el vagyok de közben szeretem Brandot  és róla álmodozok. Aztán meg elköveti a legundorítóbb dolgot amit egy párkapcsolatban meglehet tenni és csak akkor mondja el mikor már nincs más lehetősége. Én meg csak fogom a fejem és szó szerint szenvedek attól, hogy tovább kell olvasnom.

Egyetlen egy dolog volt ebben a könyvben ami tetszett az pedig Chase. De amikor körülbelül a könyv felénél el lett tüntetve totál kiakadtam. Komolyan mondom sírtam (majd a spoileres részben bővebben miért) és mikor én még lesokkolva vártam, hogy ugye ez nem igaz akkor Harper már boldogan szaladt Brandon karjaiba. Ismétlem szánalmas és undorító volt ez a csaj.

Aztán a legszebb az amikor az írónő behoz egy 4.tagot is a képbe így már szinte szerelmi négyszög alakul ki. Én meg mondom mi lesz már itt a csaj talán háremet csinál magának? De ez elmarad így csak összetöri a csávó szívét és ennyi.

Azt hiszem csakennyit tudok róla mondani!Most pedig jöjjön a spoileres rész!

SPOILER!!!!!

Először is mikor Harper terhes volt Chase gyerekével és már együtt voltak tök jó volt minden Harper meg még akkor is Brandonról álmodozik. NA MENJ MOST MÁR A BÜDÖS...... Mert neki nem elég ha meg kapja az egyiket neki mind kettő kell hát mondhatom gyönyörű. Had szenvedjen mindkettő az nem érdekel csak én legyek a boldog.

Na és Chase úristen mikor az olvastam, hogy meghal én szó szerint sírni kezdtem és nem hittem el, hogy csak így kiírja a történetből mint egy kis mellék szereplőt. Viszont Harper az csak sírt egy kicsit aztán meg már szinte boldog volt hogy újra Brandonnal lehet. De nem csak ő a családja is mintha soha nem is létezett volna. Na azért ez már tényleg gáz volt.

SPOILER VÉGE!

A vége persze happy end és mindenki boldog és ugrándozik egy szivárványos zöld réten. Én pedig mikor befejeztem a könyvet fapofával felálltam és gyújtottam egy tűzet a szobaközepén hagy égjen a drága. :D

Kedvenc szereplő: Chase
Kedvenc jelenet: -
Amit utáltam: Az egész könyv!
Ajánlom: Senkinek!

5/

♥

Leiner Laura: Bexi 1. - Késtél

Fülszöveg:
Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. 
Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjébe hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét...
A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.

Véleményem:
Félve kezdtem hozzá ehhez a könyvhöz mert mint tudjátok nagyon szeretem Leiner Laura könyveit sőt talán a kedvenc íróim közé is besorolható. Pontosan ezért féltem ettől mert a kedvenc íróknál akiknek minden művét olvastad van egy olyan lehetőség, hogy talán ez most nem fog tetszeni, hogy talán csalódni fogsz benne és ezek után már nem szeretnéd követni a  munkásságát mert nem akarod, hogy még ennél is nagyobb csalódás érjen.

Nos szerencsére  itt nem történt ilyen pedig be kell vallanom mikor megláttam a borítót, elolvastam a fülszöveget valamint azt a kis részletet a könyvből még mindig nem éreztem azt, hogy ennek igen is a polcomon a helye. De persze tudtam, hogy így is megfogom venni mert eddig az írónő összes könyve ott csücsül a polcom tetején és úgy voltam vele, hogy ha eddig nem csalódtam akkor most se fogok.

A történet szép lassan indul be talán egy kicsit  túl lassan is de persze első rész szóval még millió lehetőség -gondoltam én ezt az elején. Aztán a történt teljesen magába szippantott de annyira hogy hajnali 1-ig ki is olvastam az egészet és igen megérte miatta másnap holdkóros zombiként kinézni.
Én már olvastam sztárokról, énekesekről szóló könyvet és kíváncsi voltam mit lehet még ezen a témán újítani. De mivel ez egy Magyarországon játszódó történet egy teljesen új és más megvilágítást kapunk a dolgokról.
Annyira jól be lett mutatva az itthoni sztárok élete teljesen valóságos volt és úgy éreztem mintha arra a pár órára én is közöttük lennék. Az pedig, hogy egy tehetségkutató kulisszái mögé tekinthettünk be nagyon jó volt így másnap már úgy kezdtem el nézni egy ilyen műsort a Tv-ben, hogy valamilyen szinten megértettem mit élhetnek át a versenyzők vagy, hogy mennyi munkával jár létrehozni azt a pár óra adást.
Ami még tetszett, hogy nem csak úgy meg lett mondva, hogy ez most egy énekes könyv oszt kész hanem tényleg voltak benne dalszöveg részletek amik jól illettek a történethez.

Itt várok, / fogalmam sincs, hol lehetsz, / már megint elfelejtettél, / ha hallod ezt a számot, / remélem, eszedbe jut, / hogy pont háromnegyed órát késtél.


Azt kell, hogy mondjam az írónő ebben a könyvében voltam teljesen megelégedve a szereplőkkel. A főszereplőnk Bexi egy teljesen átlagos tinédzser életét élő sztár aki nem szállt el a sikerétől, aki végre nem hozott semmilyen buta döntést nem hisztizett mindenért és talán ő volt az akivel a legjobban tudtam azonosulni az eddigi főhősnőink közül.
Na és aztán ott volt az eddigi legjobb fiú főszereplő akivel találkoztam. Nagy Márk ahhhh.......hiába egy egomániás csak magával törődő idióta egyszerűen nem lehet nem szeretni. Mert eközben tud ő kedves és teljesen normális is lenni csak sajnos itt még nem nagyon tudunk meg róla semmit és nem látjuk meg milyen is a valódi éne de mint mondtam hosszú lesz még ez a sorozat.
A mellékszereplők hála az égnek itt sincsenek elhanyagolva és itt is kapunk vicces nevű érdekes emberkéket mint Körte és Aszádék vagy a szomszéd gyrosos.

A humor és a viccek persze itt sem maradnak el és a jól megszokott Laura féle humoron mint mindig én megint nagyon jókat derültem.

Na és a könyv vége? TE JÓ ÉG! Komolyan azt hittem na most verem a falba a fejem mert egy akkora de akkora függővég van, hogy húúúúú! Miután pedig túltettem magam a sokkon, hogy itt most tényleg vége az volt az első gondolatom, hogy MOST RÖGTÖN kérem a következőt.

Kedvenc szereplő: Mindenki de tényleg mindenki!
Kedvenc jelenet: A csók *márkacsintás*
Amit utáltam: -

5/

♥♥♥♥♥

Meg Cabot: Ébredés

Fülszöveg:
A tizenhét esztendős Pierce Oliviera tudta jól, ha elfogadja John Hayden szerelmét, mindörökre azon a helyen lesz kénytelen élni, amelytől mindig is a legjobban rettegett: az alvilágban. Megérte azonban az áldozat, hiszen immár örökké együtt lehet azzal a fiúval, akit szívéből szeret.

Ám boldogsága - és biztonsága - most nagy veszélybe kerül még a holtak birodalmában is, hiszen a Fúriák felfedezték, hogy John megszegte az alvilág egyik legszigorúbb törvényét: életre keltett egy emberi lelket.

Ha nem áll helyre ismét az egyensúly élet és halál között, a Fúriák haragja menthetetlenül elsöpri nem csupán az alvilágot, hanem Pierce egykori otthonát is a Földön... Csupán egy módon állhatják útját a pusztulásnak: valakinek meg kell halnia.

Véleményem:
Amikor elkezdtem ezt a sorozatot nem számítottam arra, hogy ennyire megfog tetszeni. Először is Meg Cabot írta és mi az ami legelőször eszünkbe jut ennek névnek az említésekor hát a Neveletlen hercegnő.
Így hát azt hittem ez is valamilyen romantikus tinis butaság és mikor elkezdtem az első részt teljesen le voltam döbbenve, hogy te jó ég ez nem is rossz sőt izgalmas a történet, jók a szereplők és van benne egy szívdöglesztő rossz fiú is aki szó szerint az alvilág ura.
Na pontosan ezért is vártam már a 3.részt, hogy végre megtudjam mi lesz a történet befejezése.

Olyan régen olvastam már az előző részét, hogy mikor újra belecsöppentem a történetbe azt se tudtam, hogy hol vagyok vagy, hogy kik ezek a szereplők egyáltalán. Ezért nagyon nehéz volt újra beleélni magam de aztán pár fejezet után már kezdtem rájönni mi, hogy is van és azt kell, hogy mondjam egy kicsikét csalódtam.

Az elején még izgalommal olvastam de aztán úgy éreztem kezd ellaposodni a történet és egyszerűen semmi nem történik csak várják, hogy megtörténjen a csoda. Ami persze nem fog és mire erre rájönnek az több fejezetig tart. Én meg csak így néztem, hogy még mindig csak ülnek egy szobába és arról tanakodnak mi legyen most közben pedig vígan teázgatnak(na ne már!)

Piercet pedig én nagyon szerettem az előző kötetekben mert bátor volt és talpraesett de itt mintha visszafele fejlődött volna. Ráadásul komolyan csak is úgy tudott közel kerülni Sethez ha lesmárolja ugyan mááár! Ha ott áll előttem az ellenségem az első dolog amire gondolok mikor megakarom sebezni, hogy megcsókolom, hogy milyen okosak vagyunk ugye(?)..........öhm hát nem!

Aztán ott volt még Alex akit szintén nagyon kedveltem de itt úgy viselkedett mint valami hisztis kis gyerek. Oké értem én, hogy dühös mert most jött vissza halálból de könyörgöm vannak fontosabb dolgok is az ő bosszúján kívül. Mondjuk az alvilág összeomlása........igen azt hiszem ez egy kicsit lényegesebb probléma.

Ott volt nekünk még John is aki annak ellenére, hogy a főszereplő volt nem tudta belopni magát a szívembe. Valahogy még ebben a részben is úgy éreztem, hogy még mindig nem ismerem őt olyan távolság tartónak tűnt a karaktere akit sose lehet kiismerni de persze ennek ellenére szerettem hisz ő mégis csak az alvilág "istene".

Ezeknek ellenére maga a történet valamint az egésznek az elgondolása nagyon jó volt! Minden szereplő szerethető volt (főleg John) tetszett az írásmód az írónő stílusa. Na és a befejezés(?) nekem tökéletes volt teljesen le lett zárva a történet volt benne izgalom egy nagy csata és happy end.......vagy nem?

Kedvenc karakter: John, Pierce (persze csak ha az egész sorozatot nézzük)
Kedvenc jelenet: John kiakadása a csók miatt. :)
Amit utáltam: -
Ajánlom: -

5/

♥♥♥♥

Jennifer Armentrout: Luxen 3. - Opál

Fülszöveg:
Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. 
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt. 
Soha többé nem kételkedem benne és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok. 
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket. 
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. 
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink de nem fordulunk vissza. 
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket. 
Egységben az erőnk és ezt ők is tudják. 

Véleményem:
Annyira de annyira szeretem ezt a könyvsorozatot! Nagyon régóta vártam már, hogy végre olvashassam és most végre itt van a  kezemben. Imádtam az első a második és most a harmadik részét is egyszerűen fantasztikus ez a könyv.

Először is amit imádtam az Daemon, Daemon öööm.... és Daemon. (Na meg a többieket is :) Meglepődtem azon, hogy még a 3.kötet is ennyi izgalmat tartogat számunkra. Egyszerűen mindig történt valami ezért letehetetlen volt a könyv. Azt hiszem ennek a regényben kedvelem a legjobban a főszereplőpárosunkat amikor róluk olvastam úgy éreztem ők tényleg összetartoznak és ez így van rendjén.

Katy-t már az első részben megkedveltem mert egy nagyon jó főszereplő na meg ő is könyvrajongó. Ebben a részben viszont lehetett rajta látni a változást erősebb és érettebb is lett ami nagyon jót tett a karakterének. A Daemonel közös részeitől egyszerűen elolvadtam annyira perzselt köztük a levegő(és  belegondoltam, hogy mi lett volna itt ha nem ifjúsági könyv te jó ég !) csak mindig azok a fránya közbenyitások. Szóval őket megint nagyon szerettem.

Akin viszont kiakadtam az Dee volt annyira kedveltem az előzőrészekben mert egy ilyen nagyon kedves nagyon vidám majdhogynem tökéletes barátnő erre tessék így megváltozik. Megtudtam én érteni, hogy szomorú és nagyon megviselték a történtek de az, hogy meg se hallgatta Katy-t és csak arra gondolt, hogy bosszút álljon ezért csalódtam benne egy kicsit.

Dawson nekem olyan semleges szereplő volt nem tudtam megkedvelni se megutálni hisz igazából nem sokat szerepelt a könyvben.
Akitől viszont falra tudtam volna mászni az Blake volt, hogy mekkora egy rohadék és áááh teljesen felhúztam magam rajta, hogy még ezek után is ilyenre képes.

A történet most is tele van akció dús jelenetekkel, de mégis megmaradt benne az a kis hétköznapiság is amit egy lány megél és elgondolkozol rajta mi lenne ha egy Daemon lenne a szomszédod hmmm. Szóval teljesen beletudtam élni magam a történetbe és ki se lehetett szakítani a kezemből a könyvet még hajnali 2-kor se!

A könyv befejezésén teljesen ledöbbentem egyáltalán nem számítottam egy ilyen befejezésre ráadásul egy akkora függővég, hogy a rajongók agyon izgulhassák magukat a folytatáson. Imádtam minden sorát és te jó ég nem tudok mit mondani annyira friss még az élmény és folyamatosan csak ezen pörög az agyam. Szóval mindenkink csak ajánlom!!!!

Kedvenc karakter: Daemon, Katy, Dee
Kedvenc jelenet: Az utolsó pár oldal és minden Daemon-Katy jelenet.
Amit utáltam: Blake
Ajánlom: -
5/♥♥♥♥♥

Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen

Fülszöveg:
Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?
Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel - egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet...

Véleményem:
Miután ennyire tetszett a Nyugalom tengere gondoltam megpróbálkozok egy másik rubin pöttyös és hasonlóan népszerű könyvel a Reménytelennel.
A borító alapján valamilyen szomorú végű történetre számítottam ehelyett kaptam egy tökéletes romantikus regényt.

Nem sok olyan könyv van amire azt mondhatom, hogy minden szereplőt kedveltem de ez olyan volt. Sky egy normális tinédzser aki nagyon durva dolgot élt át csak, hogy erről még ő se tud egészen addig amíg el nem kezdenek vissza térni az emlékei Holder miatt. Ezért nem is értettem miért bántják őt az iskola társai hisz nem ismerték semmit nem tudtak róla (de persze tudom, hogy manapság ez már nem számít akkor is bántanak ha jó vagy akár rossz vagy) Mivel ő el volt zárva mindentől már mint internet, telefon, tv nem tudta azt, hogy mi az az e-book olvasó vagy, hogy nem tudta kezelni a telefonját eléggé furcsa volt erről olvasni.
"– Te vettél nekem egy tévét? – meredek a dobozon lévő képre. 
Breckin nevetve rázza a fejét, és kikapja a kezemből. 
– Ez nem tévé, hanem e-book olvasó, te műszaki zseni! 
– Ó – mondom bizonytalanul. […] 
– Ugye, csak viccelsz? Tényleg nem láttál még ilyet? 
Vállat vonok. 
– Nekem még mindig egy kis tévének tűnik."
De talán pontosan ezért volt ő normálisabb mint a többiek. Szóval azt kell mondjam, hogy ő volt az eddig romantikus könyvek főhősei közül az a karakter aki nem nagyon csinált hülyeségeket ezért is kedveltem őt annyira.

Holder tényleg egy olyan fiú akinél kívánni jobbat sem lehetne (tudom mondtam már ezt másra is de akkor is :) Nem volt tökéletes neki is voltak hibái ő is hibázott követett el hülyeséget de pontosan ettől tűnt valódinak. Egy olyan srácnak akivel akár az utcán is összefuthatsz.(szó szerint:) Mindig ott állt Sky mellett és támogatta bármi is történjék.

"Elővesz egy kést, és fölszeleteli a paradicsomot. Még az is fantasztikus, ahogy a paradicsomot szeleteli, döbbenet. Létezik egyáltalán valami, amiben nem ennyire jó?"

Aztán ott volt még kedvenc szereplőm Six aki tényleg a leges legjobb barát akit csak találhat magának az ember. Annyira tetszett a személyisége az, hogy tényleg törődött Sky-al, vicces volt és feldobta a könyv hangulatát ezért is sajnáltam, hogy csak a könyv elején van benne mert én még szívesen olvastam volna róla.
Na meg Breckin aki szintén egy olyan szereplő volt akit csak is szeretni lehetett és nekem ő is kedvencem lett csak sajnos túl keveset szerepelt.

Imádom az olyan könyveket amelyeknek van valamilyen tanulsága vagy valamilyen komolyabb témával foglalkozik és elgondolkodtat. Az amit ez a könyv elmesélt egy eléggé durva családon belüli eset amely ha úgy alakul bárkivel megtörténhet. Én elborzadva olvastam ezeket az oldalakat és bevallom őszintén a végén már én is szívesen leütöttem volna az apját.

"Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész."

Egy szóval nagyon tetszett és biztos, hogy az író nő következő könyveinek is utána nézek.

Kedvenc karakter: Six, Breckin, Sky, Holder,
Kedvenc jelenet: -
Amit utáltam: -
Ajánlom: -

5/

♥♥♥♥

Tavi Kata: Nyitótánc

Fülszöveg:
Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.
Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.
A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?
Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? Tényleg a tehetség számít?
Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? Van-e megbocsátás egy lánycsapatban?
Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.

Véleményem:
Ezután a sok fantasy könyv után szükségem volt egy kis egyszerű könnyű olvasmányra ezért is kezdtem neki a Tavi Kata: Nyitótánc című regényének.

Ha valaki esetleg nem tudná én is  Szjg (Szent Johanna gimi) fan vagyok ezért is minden olyan könyvnek ami a gimi kezdésről szól ráadásul még magyar író is írta elég negatívan állok hozzá. Hisz egyből azt gondolom, hogy na megint egy utánzat. De most komolyan nem akarok én senkit semmivel sem vádolni mivel eléggé különbözik a két könyv egymástól de mégsem tudtam eltekinteni az olyan  feltűnő hasonlóságoktól mint mondjuk a kicsit morc emó szerű padtárstól vagy éppen a Kingára hasonlító Jázmintól.

Viszont ha ettől eltekintettem és telesen semlegesen néztem a könyvre akkor egy nagyszerű történetet kaptunk. Bevallom imádom az ilyen fajta sztorikat hisz mindig mikor ilyet olvasok kicsit én is vissza megyek arra az időre mikor én kezdtem a gimit és eszembe jutnak, hogy én mit csináltam az  első nap mennyire féltem és izgultam..Örültem, hogy itt most nem egy átlagos gimiben vagyunk hanem olyanban ahol tánc, sport és képzőművészet órákra koncentrálnak jobban ettől lett más történet.

Nekem Lilla egy szimpatikus szereplő volt bár néha ő is elég idegesítően viselkedett. A Krisztiánnal való kapcsolata nekem nem tetszett ez pedig Krisztián miatt mivel nekem nem jött be! Pedig egy ilyen történetben nagyon is fontos a főszereplő fiú ugyanis ha az olvasónak nem tetszik nem tudja úgy bele élni magát a történetbe. Valahogy az egész gyerek úgy idegesített főleg mikor Dórikával volt és olyan csúnyán bánt Lillával. Mondjuk a veszekedéseikben mindketten hibásak voltak.

Viszont nagyon kedveltem Márkot és Kristófot akik a könyv legjobb szereplői voltak ezért is jobban örültem volna neki ha ők lesznek a főszereplők vagy legalább többet szerepelnek.
A táncos részeket egyszerűen imádtam de még jobb lett volna ha részletesebben is le lett volna írva ez a része. Ezért is remélem, hogy a következő részekből ebből is többet kapunk majd.

Flórán és ezen a Szabinás ügyön eléggé meg lepődtem nem hittem/hiszem, hogy ilyen durva dolgok
megtörténhetnek egy iskolában. Bár biztos vagyok benne sokkal rosszabb dolgok is történnek mint amit a tanárok vagy a szülők tudnak. Ezért is örültem annak, hogy egy ilyen dolog is belekerült a könyvbe.

Bevallom a könyv végére már nem utáltam annyira Krisztiánt sem és egyszerűen imádtam ahogy befejeződött a történet. Megint bebizonyosodott, hogy igenis vannak jó magyar írók és már várom, hogy olvashassam tovább Lilla és Duna-parti gimi tanulóinak kalandjait.

Kedvenc karakter: Lilla, Márk, Kristóf, Jázmin, Gréta,
Kedvenc jelenet: A tánc jelenetek és az a bizonyos talán csók(?)
Amit utáltam: -
Ajánlom: A tizenéves lányok biztos hogy szeretni fogják így azt mondom olvassák bátran nem fognak csalódni!
5/♥♥♥♥♥

Rebecca Maizel: Végtelen napok

Fülszöveg:
Az egész történelem során nem találtam senkit, akit ennyire szerettem volna, mint téged senkit. 

Ezek voltak Rhode utolsó szavai hozzám. Az utolsó alkalom, amikor szerelmet vallott. Az utolsó alkalom, hogy láttam az arcát.
592 éve először újra lélegeztem. Kifekhettem a napra. Éreztem az ízeket. Rhode feláldozta magát, csak hogy én, Lenah Beaudonte, újra ember lehessek. Hogy képes legyek véget vetni a vérszomjas időknek. 
Sosem hittem volna, hogy egyszer majd újra szerelembe esem valakivel, aki nem Rhode. De Justin olyan vakmerő volt. Izgalmas. Gyönyörűbb, mint a legvadabb álmaim. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd újra tizenhat éves leszek ahogyan azt sem, hogy visszatér a múltam, és kísérteni kezd.

Véleményem:
Ki gondolta volna hogy én egyszer még vámpíros könyvet fogok olvasni? Hát én nem az biztos!

Esküszöm próbáltam pozitívan hozzá állni ehhez a könyvhöz de egyszerűen nem ment. Komolyan már pár oldal után kezdtem unni az egészet és rájöttem, hogy egy nagyon nehéz feladatra vállalkoztam ugyanis ezt elolvasni valami kín szenvedés volt.

Az 592 éves vámpír Lenah aki újra ember lesz és 16 éves ennek köszönhetően iskolába kell járnia valamint megismernie hogy milyen is ez a 21. századi világ. Ez még érdekes is lehetne csak, hogy az egész történet olyan lesz ettől mintha egy rossz tini filmbe csöppentünk volna ahova most érkezett új lány a suliba. Csak Lenah vissza emlékezései tették különlegessé egy kicsit a sztorit. Na meg persze aztán Vicken is rásegített erre.


Lenah bár 592 éves volt mégis úgy viselkedett mint egy hisztis kis csitri egy percig sem láttam hogy ennél több lenne. Akaratlanul is nekem róla a Vámpírnaplókból Elena jutott eszembe. (Ő is egy hisztis kis liba aki arra vár hogy más mentse meg közben meg kihasználja körülötte tébláboló fiúkat.) Azt hittem végre kapunk egy érett okos (mondjuk okosnak okos volt) szereplőt ehelyett csak egy kis libát kaptunk aki fut a suli legnépszerűbb fiúja után. (Hát mi ez kérem szépen?)

A többi szereplő közül egyedül Tony volt az akit megszerettem ő végre egy tök  normális srác volt ezért is bántott annyira az ahogy Lenah viselkedett vele és ami történt vele. Talán még Rhode -ot tudnám kiemelni aki szintén egy nagyon jó szereplő csak sajnos ő nem valami sokat szerepelt.

Maga a történet unalmas volt  és egyszerűen semmi nem történt benne csak annyiról olvashattunk ahogy Lenah egész végig szenved ami engem rohadtul nem tudott érdekelni. Aki vámpírokról szóló könyvet szeretne olvasni az ne ezt vegye meg ugyan is ebben max úgy 60-70 oldal talán amibe úgy jobban "szerepelnek".

A könyv végét már nagyon nehezen tudtam csak elolvasni és már csak röhögni tudtam az egész történeten.
1. Gyűlöltem, hogy itt már megint ilyen Jaj annyira szeretlek hogy meghalok érted nyáladzás volt!
2. Komolyan mi ez? Alkonyat? Elég fárasztó már!
3. Ennek még van két része! Na neee!

Szóval nem olyan sok könyv van amit én nem szeretek és ennyire kitud borítani de ez most elérte! Biztos vagyok abban, hogy nem fogom elolvasni a következő részeket még ha ezzel fel is rúgom azt a szabályomat, hogy nem hagyok félbe könyvet/sorozatot de nem hiszem, hogy kibírnék még egyszer ennyi tömény szenvedést.

Kedvenc karakter: Tony, Rhode
Kedvenc jelenet: -
Amit utáltam: Szó szerint az egész könyv!!
Ajánlom: Nem! Ne olvasd el csak is akkor ha Alkonyat vagy nagyon nagy vámpír fan vagy!
5/♥♥ (Szörnyű!)

Útvesztő - A film

színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm, 113 perc, 2014 

szereplő(k): 
Dylan O'Brien (Thomas)
Will Poulter (Gally)
Thomas Brodie-Sangster (Newt)
Kaya Scodelario (Teresa)
Patricia Clarkson (Ava Paige)
Jacob Latimore (Jeff)
Aml Ameen (Alby)
Ki Hong Lee (Minho)

Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni.

Véleményem:

Tudom ez most nem egy könyv de egy könyvből készült film  így azt gondoltam itt a helye.

Annyira vártam ennek a könyvnek a filmadaptációját már a könyvet is imádtam és mikor meghallottam, hogy ebből film is készül már rohantam is a moziba, hogy láthassam. Nézzünk akkor egy kis élmény beszámolót.

Először is szerintem a könyv mindig jobb mint a film és itt se volt ez másképp. Sajnos azt kell, hogy mondjam csalódtam ebben a filmben mert nagyon sok részt kihagytak ráadásul elég unalmasan oldották meg a film végét. Szóval csak így néztem, hogy ez meg mi a sz*r? (már elnézést)

Az a legszörnyűbb mikor már várod, hogy megtörténjen az ami éppen következne a könyvben de csak azt látod, hogy egy hirtelen vágás és kihagyták a fél történetet. 

A siratók hát mit ne mondjak elég érdekesre sikerültek az biztos és undorítóra is!

De persze ettől eltérően izgalmas volt és nagyon jól megcsinálták az egészet csak hiányoztak belőle dolgok amik szerintem kellettek volna. (Viszont barátaim szerint akik nem olvasták a könyvet egy nagyon jó film. De mikor azt mondták rá olyan mint az Éhezők viadala azt hittem leütöm őket!)

Mellettem a moziba még meg is siratták Chuck halálát olyan meghatóra sikerült az a jelenet de ez inkább már a színészeknek volt köszönhető.

Apropó színészek!

A szereplő választás viszont tökéletes volt annyira a karakterhez hasonlító színészeket válogattak, hogy szinte olyan volt mintha a könyvben élő szereplők elevenednének meg hisz egy filmnek épp ez a lényege csak sajnos ezt nagyon sokszor elrontják. Thomas-t játszó színész (Dylan O'Brien) nagyon jól hozta a szerepét és a többiek is remek választás voltak.

Ja igen és + pont azért mert nem szinkronizálták le ugyanis szerintem eredetin sokkal jobb filmet nézni.

Na szóval nem nagyon (még egy nagyon ajjj) tudok én erről mit írni tetszett jó volt meg minden egyébb. Szerintem mindenkinek érdemes megnéznie ha teheti. Csak egyet kérek ne mondjátok rá, hogy olyan mint az Éhezők viadala mert esküszöm fejbe lövöm magam!!!!

Beth Revis: Túl a végtelenen

Fülszöveg:
Mi kell ahhoz, hogy valaki életben maradhasson egy hazugsággal teli űrhajó fedélzetén?A tizenéves Amyt lefagyasztották, hogy az Isten Útja űrhajó fedélzetén évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait és az egész bolygóját, hogy a szüleivel együtt a Csillagközi Életbárka Program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri Földjén ébresztik fel a családot. Mielőtt azonban az Isten Útja célba érhetett volna, valami történt a lefagyasztott testeket őrző raktárban. Valaki titokzatos módon hozzányúlt a negyvenkettedik számú fagyasztótartályhoz és Amy kis híján meghalt, amikor erőszakosan kirángatták fagyott álmai közül. Ötven év magány vár rá. Ráadásul valaki meg akarta gyilkolni. A földi tizenéves egy különös, zárt világban találta magát. Az űrhajó fedélzetén minden értelmetlennek tűnik. Az Isten Útja 2312 utasa vakon hallgat zsarnoki, félelmetes vezetőjük szavára. A könyörtelen kiskirály lázadó utódját, Korost viszont valósággal lenyűgözte a lány. Az ifjú arra is szeretne rájönni, hogy alkalmas-e az űrhajó vezetésére. Amy annyira szeretne megbízni Korosban. De hát hogy a csudában bízhatna meg egy olyan fiúban, aki még sosem járt a hajó hideg, fém falain kívül?A kétségbeesett lány csak abban lehet biztos, hogy barátjával együtt halálos versenyfutás előtt állnak. Ki kell deríteniük az Isten Útja rejtett titkait, mielőtt újra lecsapna rá a gyilkos, aki már egyszer megpróbálta megölni.

Véleményem:
Te jó ég ennek a könyvnek már a fülszövege is kész regény. Na  mindegy szóval ezt a könyvet már régóta halogattam és most végre elértem odáig is, hogy elolvassam. Így most itt vagyok.

Bevallom én valami nagyon romantikus nagyon nyáladzós szerelmi történetre számítottam hisz a fülszöveg ígér itt mindent. De ehhez képest alig volt benne romantika így aki csak azért olvasná/nem olvasná el annak most szolok előre nincs benne egy csóknál több de ez egyáltalán nem volt baj.

Szóval ez a könyv megint egy különleges jövőt ír le csak, hogy most itt az űrben vagyunk egy űrhajó fedélzetén. Annyira érdekes volt erről olvasni ez az egész lefagyasztás dolog valamint, hogy egy űrhajón születni milyen. Úgy, hogy nem láttad még a Földet, nem érezted az esőt a bőrödön, nem tudod milyen az igazi friss levegő a kék ég  vagy nem láttál még zöld növényekkel benőtt erdőt. Ez a könyv rá ébresztett arra, hogy mennyi jó dolog is van a Földön. 
A történtet két nézőpontból követhetjük végig Amy és Koros a két főszereplőnknek köszönhetően. Bár Amy egy ideig le van fagyasztva így az ő oldaláról azt is meg figyelhetjük, hogy milyen épp tudattal mozdulatlanul feküdni éveken át és közben arra gondolni mi lett volna ha...? Koros annak ellenére, hogy csak 16 éves egy igazi vezető típus (mily meglepő) aki törődik az emberekkel. Bár ez az elején egyáltalán nem látszik rajta de aztán szép lassan ő is kezdd felnőni.  Mind a ketten nagyon jó karakterek és csak szeretni lehet őket. Mindkét oldalról izgalmas volt figyelni a történetet ugyan is Koros oldaláról jobban bele pillanthattunk az űrhajó titkaiba, életébe valamint ennek az egésznek a működésébe. Amy oldaláról pedig megtekinthettük, hogy milyen is ez egy olyan ember számára aki a Földön született és élt. Ezért is örültem annak, hogy az írónő így írta a könyvet.


A hajón született emberek olyanok lettek akár az állatok vagy egy jól beprogramozott robot. Úgy életek ahogy megmondták nekik nem úgy ahogy szerettek volna. Vajon "300" év alatt távol a Földtől az emberek tényleg ennyire elfajultak volna? Nagyon érdekesnek találtam ennek az egésznek a gondolatát. Persze aztán majd ez is kiderült, hogy miért történik!

Akiről még muszáj szót ejtenem az Harley annyira szerettem ezt a szereplőt egy olyan jó karakter volt ő volt az egyetlen aki egy kicsit feldobta ezt a depressziós légkört ami a könyvben uralkodott. Mégis pont őt kell eltüntetni ráadásul ilyen módon. Hát kiakadtam nem is kicsit.

A könyv végén egyáltalán nem lepődtem meg a történet mégis végig tele volt izgalmakkal. Egyedül azon lepődtem meg hogy kiderült Koros tette azt.........(amit nem árulok el) tényleg nem gondoltam volna. Úgy éreztem, hogy a vége felé már túlságosan is összecsapott volt a történet és mintha az író minél előbb leszerette volna már zárni ezért is kapott nálam egy mínusz pontot. Ennek ellenére nagyon tetszett a történet és pozitívan csalódtam benne. Bár sok kérdés nem maradta következő részre inkább csak abban a pár oldalban amit a következő részből kaptunk azon izgulhatunk. Ezért is várom már, hogy olvashassam végre.

Kedvenc karakter: Harley, Koros, Amy
Kedvenc jelenet: Amikor kiderült az igazi "járvány" története.
Amit utáltam: Harley eltűnése
Ajánlom: Akik vágynak egy különleges izgalmas könyvre.
5/♥♥♥♥

Marissa Meyer: Holdbéli krónikák - Cinder

Fülszöveg:
Százhuszonhat évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra... Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van... Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás "nemzetbiztonsági ügy". Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

Véleményem:
A fülszöveg elolvasása utáni első reakcióm.
Percekig csak ülök nézem a képernyőt és végig gondolom a történetet.
Percekkel később: Ez mi a sz*r? Majd egy újra olvasás után úgy döntök megpróbálkozok vele bármennyire is furcsa az alaptörténet.


Ez a könyv már elég régóta megjelent én mégis csak most értem el odáig, hogy olvassam. Arra számítottam, hogy ez valami nagyon fiús, nagyon elvont könyv lesz, de nem. Imádtam az egész történet olyan különleges volt egy ilyen jövő képbe beleszőni hamupipőke történetét. Attól is másabb volt még ez a történet hogy nem Amerikában (mint a legtöbb könyv) hanem Új Pekingben játszódott a 4. világháború után. Ezzel is egy másfajta közeget és életet ismerhettünk meg.
Jó volt, hogy  nem csak Cinder hanem más szemszögéből is belepillanthattunk a történetbe ugyan is ettől csak még izgalmasabb és jobb lett az egész. A részek elején tetszettek az idézetek amik az eredeti hamupipőke történetből lettek kiszedve.

„Nem volt ágy, melyre éjjel az egész napi 

fáradságos munka után 

lehajthatta volna a fejét. A kandalló mellett 

húzta meg magát, a hamuban.”

A főszereplő Cinder humoros, bátor egy igazi belevaló karakter ezért is szerettem annyira. Én körülbelül már úgy a könyv negyedénél rájöttem hogy ki/mi is ő szóval szerintem ez nem volt valami nagy fordulat legalább is számomra.

„– Nem tudom. Az a helyzet, hogy nincsenek emlékeim az operáció előttről. 

A férfi felvonta a szemöldökét, kék szeme magába szívta a szoba fényét. 

– A kibernetikai operációra gondol? 

– Nem, amikor nővé operáltattam magam. 

A doktor arcáról lefagyott a mosoly. 

– Csak vicceltem.”

Nem volt benne túl sok romantika de nagyon aranyos volt az a kezdetleges kis vonzódás Cinder és Kai közt.
A holdlakók létezése valamint keletkezése nekem zavaros és logikátlan volt. De ennek ellenére jól ki volt találva a történet, izgalmas volt és egy újabb nagyon jó disztópia szerű könyv került a könyvespolcomra.

A könyv vége nagyon jó volt és bár itt nincs akkora függővég azért itt is lehet izgulni a folytatás miatt. Én már nagyon várom, hogy végre azt is elolvashassam.

Bennem ez a könyv érdekes kérdéseket vetett fel. Vajon ha mi most tudnánk a földönkívüliek létezéséről mit tennénk? Elkezdenénk félni vagy esetleg mi kezdenénk a háborút? Szerintem az ilyen témákat nagyon jól lehet boncolgatni egy könyvben és ez mindig érdekes kérdés lehet.  Ezért is örültem, hogy végre egy ilyen történetre bukkantam.

Kedvenc karakter: Kai, Cinder,
Kedvenc jelenet: A bál
Amit utáltam: -
Ajánlom: Mindenkinek de tényleg MINDENKINEK csak ajánlani tudom.
5/♥♥♥♥♥

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Fülszöveg:
Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat.
Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. Az Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést aratott trilógia első kötete.

Véleményem:

Egy újabb romantikus könyv! Komolyan miért olvasok én ennyi nyálas könyvet? Na, mindegy szóval én a könyv borítója alapján egy teljesen más fajta történetre számítottam. Valami olyanra, ami felnőtteknek szól, de persze láttam, hogy Dream válogatás (ami a tiniket célozza meg) így gondoltam, hogy ez megint egy nyálcsorgatós, cukor szirupos borzadály, de nem.

Egy teljesen másmilyen történetet kaptam, mint amire számítottam. Mondjuk nekem egy kicsit hasonlított a Szerethetetlen című könyvre. A szerelmi szál oldaláról és a családi gondok szempontjából is (de csak egy nagyon kicsit!).

Emma egy nagyon rendes lány mégis szörnyű körülmények között kell élnie. Carol olyan dolgokat tett vele hogy elborzadtam olvasás közben és undorodtam attól, hogy, hogy létezhet ilyen ember akár a valóágban is. De ez a történet pontosan azért volt több egy átlagos romantikus regénynél, mert egy olyan témát dolgozott fel, mint a ”családon” belüli bántalmazás. Csak hogy Emma nem is próbált segítséget kérni, hanem tűrte az egészet és inkább magagába zárkózott. Egészen addig, míg nem jött Evan aki megpróbálta kirángatni ebből.  Bár mondjuk megértem Emma miért tette de ha én lettem volna a helyébe én nem csak álltam volna és néztem volna mint egy birka. Nekem a történetnek ez a szála nagyon tetszett mert szeretem az olyan könyveket amik valamilyen komolyabb témával is foglalkoznak.

A könyvben lévő szerelmi száltól viszont teljesen kiakadtam. Először Evannel szenvedett egy ideig aztán meg már Drewel volt aztán hirtelen meg már megint Evan. Nekem ez az egész túl gyors volt és idegesített, hogy Evanel csak így hipp-hopp összejöttek. 

Evant nagyon kedveltem hisz itt megint egy olyan fiút kapunk a történet közepébe akiről minden lány álmodozik. (Mint amúgy minden könyvben) Kedves, vicces, gondoskodó, és nem mellesleg szexi is.

Aztán ott volt még Sara akinél szerintem jobb barátnőt kívánni sem kívánhatott  volna Emma és itt most végre nem csak arról volt szó, hogy elmentek a plázába és csacsogtak a pasikról aki épp elment előttük mint a libák. Nem ő tényleg egy igaz barátja volt Emmának aki törődött is vele.

Bevallom a vége felé már úgy voltam vele hogy nem olvasom tovább vagy félre rakom mert nem nagyon érdekelt mi lesz a történet vége. Viszont aztán kezdtek izgalmasabbá válni a dolgok és az írónő egy olyan függővéget hagyott,  hogy muszáj elolvasnom a következő kötetét is.Mondjuk nem most de egyszer biztos.

Egyszóval ez egy remek romantikus könyv (még ha nekem nem is tetszett annyira) ami komolyabb témával is foglalkozik és izgalmak is vannak benne. Szóval a műfaj kedvelői biztos szeretni fogják.

Kedvenc karakter: Evan, Emma, Sara, Drew

Kedvenc jelenet: -

Amit utáltam: Carol

Ajánlom: Igazából szerintem ezt bárki olvashassa mondjuk 13-14 éves korhoz kötve a picit durvább jelenetek miatt.

 5/ ♥♥♥

Katja Millay: Nyugalom tengere

Fülszöveg:
A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Véleményem:

Ezt a könyvet nem akartam elolvasni, de mivel már nem tudtam mit is olvassak, gondoltam hozzá kezdek ehhez. Egyik barátnőmtől már hallottam róla hogy állítólag mennyire jó is így a hétvégén kölcsön kértem és neki kezdtem.

Ami meg fogott ebbe a könyvbe már az első fejezetnél az a történet elmesélési módja volt nem tudom, hogy miért hisz nincs benne semmi különleges, de mégis valahogy közelebb éreztem magamhoz a szereplőket tőle. A könyv komolyabb témával is foglalkozik és elgondolkodtat minket, de ennek ellenére ez még így is egy élvezhető szép szerelmi történet.

 

Nekem Nastya nagyon szimpatikus volt bár egy kicsit negatív a személyisége, de ez aztán Josh miatt megváltozik. Szerettem a beszólásait és kíváncsi voltam, hogy vajon mi változtathat meg ennyire egy teljesen normális lányt. Furcsa volt az elején hogy nem beszélt, de igazából nekem ez fel se tűnt az első pár fejezetig bár lehet ezt az írónő direkt csinálta így vagy csak én vagyok figyelmetlen. (Viszont ettől nem éreztem, hogy kevesebb lenne a történet.)

A történetet két szemszögből láthatjuk, aminek nagyon örültem, mert érdekes volt Josh oldaláról is nézni a dolgokat. Mindkét fiatalnak voltak problémái és ahhoz, hogy ezt le tudják küzdeni egymásra volt szükségük csak ezt még ők sem tudták.

Nagyon megkedveltem Drewet is még a kicsit seggfej természete ellen is. Viszont arra is rájöhetünk majd, hogy ő se olyan, mint amilyennek mutatja magát. Róla szívesen olvastam volna még többet is, mert annyira jó karakter, akit csak szeretni lehet.

„Varázslat és csodák nélküli világban élek. Olyan helyen, ahol nincsenek se látnokok, se alakváltók, se angyalok, és nem sietnek a megmentésemre természetfölötti erejű fiúk. Olyan helyen, ahol az emberek meghalnak, a zene szertefoszlik, és az élet nehéz. Olyan erősen szegez a földhöz a valóság súlya, hogy néha már azt sem értem, miként vagyok képes megemelni a lábam, és előrelépni.”

Örültem, hogy itt végre nem valami béna tini filmes szerelem volt a központban ahol meglátják egymást és már is halálosan szerelmesek mindketten. Nem, itt igazi szerelemről és érzelmekről volt szó. A könyv vége egyszerűen gyönyörű volt és bevallom őszintén szégyen nem szegény meg is könnyeztem egy kicsit.

Ez a történet úgy volt jó, ahogy volt pozitívan csalódtam benne és végül boldog voltam, hogy mégis úgy döntöttem elolvasom.

Kedvenc karakter: Nastya, Josh, Drew,

Kedvenc jelenet: -

Amit utáltam: Az amit Nastya tett Josh-al.

Ajánlom: Biztos vagyok abban, hogy ez a könyv mindenkinek el fogja, nyeri a tetszését.
5/ ♥♥♥♥♥ (Mostantól pontozva is lesznek a könyvek :)

James Dashner: Az útvesztő

Fülszöveg:
Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

„Üdv a Tisztáson!”

Véleményem:

Újból itt vagyok egy fiú főszereplős könyvvel igen fiú! Ezt a könyvet rengetegen szeretik és nem sokára a film is kijön belőle, amit biztos, hogy megnézek. De igazából én ezt egyáltalán nem terveztem elolvasni, mert ugye nem vagyok jóban a fiú szemszögből írt történetekkel, de az Átokvetők  után és az egyik vlogger ajánlása miatt mégis neki kezdtem, mert igazából a fülszöveg izgalmas történetet ígér olyat, amelyik nekem biztos, hogy a kedvencem lesz.

Most pedig itt vagyok az olvasás után és annyi minden kavarog a fejemben, hogy fogalmam sincs, mit írjak. A legelső gondolatom az volt, hogy te jó ég ez eszméletlenül jó. Ez szintén egy egyedi történet és az író annyira jól kitalálta ezt az egészet. Tudom, hogy sokan azt mondják rá, hogy olyan, mint az Éhezők viadala és ezért hozzá se kezdenek, de nem még csak nem is hasonlít rá.

A filmben Thomast alakító színész Dylan O'Brien

Annyira jól van megfogalmazva és felépítve előttünk ez a világ, hogy teljesen magába szippantott és úgy éreztem én is közöttük vagyok. Ahogy pedig haladtam előre a történetben egyre izgalmasabb és izgalmasabb lett és olyan csavarok voltak benne, amire egyáltalán nem számítottam. Minden fejezetben történt valami, amiért muszáj volt tovább olvasni és bevallom két nap alatt ki is végeztem.

Thomas egy bátor és okos főszereplő volt, akit nagyon kedveltem. Az összes karakter erős és jól kidolgozott volt. Ami pedig Chuckal történt az nem tudtam elhinni annyira megkedveltem őt. Teresát én pedig nem tudtam megszeretni nekem még a végén is gyanús volt. Aztán meg még ott volt az a fejben kommunikálás is, ami szintén nem tetszett.

Az Útvesztő megoldása pedig annyira bonyolult, de egyben logikus is volt, azonban én biztos nem jöttem volna rá. Aztán még ezek után is az író olyan csavart tesz a könyv legvégére, hogy csak így néztem és azt mondtam, hogy azt nem hiszem el.

Ez a könyv egyszerűen letehetetlen és ezek után biztos, hogy James Dashner is a kedvenceim közé került. Izgatottan várom a következő kötetet és a filmet is.

Kedvenc karakter: Thomas, Chuck,

Kedvenc jelenet: Minden tetszett! 

Amit utáltam: -

Ajánlom: Komolyan ez egy olyan könyv, amit bárki olvashat fiú, lány, öreg, fiatal. Ha szereted az izgalmas disztópiás könyveket ez egy kötelező darab.

Pár kép a filmből: